Mihály Csikszentmihalyi's thoughts on the Eastern religions

"The true message of the Eastern religions, it seems to me, is not the abolition of all goals. What they tell us is that most intentions we form spontaneously are to be mistrusted. To make sure that we survive in a dangerous world dominated by scarcity, our genes have programmed us to be greedy, to want power, to dominate over others. For the same reason, the social group into which we are born teaches us that only those who share our language and religion are to be trusted.

The inertia of the past dictates that most of our goals will be shaped by genetic or by cultural inheritance. It is these goals, the Buddhists tell us, that we must learn to curb. But this aim requires very strong motivation. Paradoxically, the goal of rejecting programmed goals might require the constant investment of all one's psychic energy. A Yogi or a Buddhist monk needs every ounce of attention to keep programmed desires from irrupting into consciousness, and thus have little psychic energy left free to do anything else. Thus the praxis of the religions of the East is almost the opposite of how it has usually been interpreted by the West."

AND THE GOOD WAY TO LIVE:

"The best solution might be to understand the roots of one's motivation, and while recognizing the biases involved in one's desires, in all humbleness to choose goals that will provide order in one's consciousness without causing too much disorder in the social or material environment. To try for less that this is to forfeit the chance of developing your potential, and to try for much more is to set yourself up for defeat."

2014. választások után - MI

What's on my mind, you ask? 

Most éppen az, hogy az előbb egy kedves hirtelen ex-Facebook ismerősöm nem annyira kedves dolgokat kommentált az egyik általam megosztott politikai tartalmú cikk alá. Egyébként tisztában vagyok a szólásszabadság jelentésével, de az írásszabadság egyrészt egy teljesen más téma és engem sokkal érzékenyebben érint, másrészt, szóljon szabadon mostantól máshol, ha kérhetem. És kérhetem, úgyhogy ez nagyszerű. Tehát. A kommentjei közül egy rész megragadta a figyelmem: "mi nem fakadnánk sírva...". És ez volt az egyetlen lényeges dolog abban, amit írt. A "MI". Az a "mi", amit meg sem kell magyarázni a kommentben. Mert vannak a zsidók, a cigányok, az értelmiségiek, a gazdagok ... és a "MI". Az ország lakosságának a 80%-a mi. Mi, akiknek mindegy, hogy mit mondasz, mert mindenki hülye, aki nem mi vagyunk. Az EU a legjobban, baszódjon meg. Magyarországnak egyszer még tengerpartja lesz, sőt, Magyarország világuralom lesz! A többiek meg hiába hiszik azt magukról, hogy Magyarok (nagy M!), mert nem azok. Ők csak söpredék. Magyarok csak mi vagyunk.


És mivel nem ismerem őket, csak tippelni tudok, de valószínűleg nagyon nehéz életük van. Magyarországon amúgy is mindenkinek elég nehéz élete van, még ha nem is tudnak róla, hát még vidéken, ahol nincs pénz, nincs élet, meg hát még, ha nincs diploma meg nincs ész. És amikor nehezek a dolgok, valaki biztosan hibás ezért. És ha jönnek az okosak, akik kedvesen és érthetően megmondják, hogy ki a hibás, miért ne hinnénk el?

És ami engem aggaszt, hogy hogyan lesz ebből a "mi"-ből egyszer egy olyan közösség, akiknek van fogalmuk róla, hogy mi történik, akik gondolkoznak, és akik megengedik, hogy én is magyar legyek, ha már itt születtem és nőttem fel, és ez az anyanyelvem?

Vagy ha nem lesz ilyen soha, mert ne legyek hülye illúzionista, akkor most mi lesz? Vagy ez mindig is így volt, azért olyan a történelmünk, amilyen, csak most pont megint még ígyebb van? Vagy ennyire nem is nagy cucc az egész, fogjam magam, és húzzak el? És ha nem szeretnék? És ha én azt szeretném, hogy jó legyen itt élni, és ne utáljanak ki innen?

És hol az én "mi"-m? Ha nekem saját "mi"-m lesz, én beengedek oda bárkit, aki be szeretne jönni, de megígérem, hogy soha nem beszélek senki másnak a nevében!