What's on my mind, you ask?
Most éppen az, hogy az előbb egy kedves hirtelen ex-Facebook ismerősöm nem annyira kedves dolgokat kommentált az egyik általam megosztott politikai tartalmú cikk alá. Egyébként tisztában vagyok a szólásszabadság jelentésével, de az írásszabadság egyrészt egy teljesen más téma és engem sokkal érzékenyebben érint, másrészt, szóljon szabadon mostantól máshol, ha kérhetem. És kérhetem, úgyhogy ez nagyszerű. Tehát. A kommentjei közül egy rész megragadta a figyelmem: "mi nem fakadnánk sírva...". És ez volt az egyetlen lényeges dolog abban, amit írt. A "MI". Az a "mi", amit meg sem kell magyarázni a kommentben. Mert vannak a zsidók, a cigányok, az értelmiségiek, a gazdagok ... és a "MI". Az ország lakosságának a 80%-a mi. Mi, akiknek mindegy, hogy mit mondasz, mert mindenki hülye, aki nem mi vagyunk. Az EU a legjobban, baszódjon meg. Magyarországnak egyszer még tengerpartja lesz, sőt, Magyarország világuralom lesz! A többiek meg hiába hiszik azt magukról, hogy Magyarok (nagy M!), mert nem azok. Ők csak söpredék. Magyarok csak mi vagyunk.
És mivel nem ismerem őket, csak tippelni tudok, de valószínűleg nagyon nehéz életük van. Magyarországon amúgy is mindenkinek elég nehéz élete van, még ha nem is tudnak róla, hát még vidéken, ahol nincs pénz, nincs élet, meg hát még, ha nincs diploma meg nincs ész. És amikor nehezek a dolgok, valaki biztosan hibás ezért. És ha jönnek az okosak, akik kedvesen és érthetően megmondják, hogy ki a hibás, miért ne hinnénk el?
És ami engem aggaszt, hogy hogyan lesz ebből a "mi"-ből egyszer egy olyan közösség, akiknek van fogalmuk róla, hogy mi történik, akik gondolkoznak, és akik megengedik, hogy én is magyar legyek, ha már itt születtem és nőttem fel, és ez az anyanyelvem?
Vagy ha nem lesz ilyen soha, mert ne legyek hülye illúzionista, akkor most mi lesz? Vagy ez mindig is így volt, azért olyan a történelmünk, amilyen, csak most pont megint még ígyebb van? Vagy ennyire nem is nagy cucc az egész, fogjam magam, és húzzak el? És ha nem szeretnék? És ha én azt szeretném, hogy jó legyen itt élni, és ne utáljanak ki innen?
És hol az én "mi"-m? Ha nekem saját "mi"-m lesz, én beengedek oda bárkit, aki be szeretne jönni, de megígérem, hogy soha nem beszélek senki másnak a nevében!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése