Emil meghívott minket Las Vegasba. Bérelt kocsival (Chevi) mentünk öten: Gus, Emil, Rudy, Elaine és én. Geri nem jött, mert fáj a térde, meg mert már rengetegszer volt ott. Igazság: nem akarta otthon hagyni a két kutyut, és ki szerette volna díszíteni a házat Karácsonyra. And boy, she did! Azóta nem tudom becsukni az ablakot teljesen, úgyhogy minden marha hangos. Még szerencse, hogy meleg van!
Péntek délután háromnegyed 4-kor indultunk, az első utam három 70 feletti férfival, és egy 70 feletti nővel. They are hilarious, I just love them! Lehet, hogy nem mindig szándékosan, de az mellékes. Én vezettem, Gus navigált. Csak sajnos ők még nem tudták, hogy velem nem lehet ám csak úgy simán utazni mindenféle kaland nélkül, de nem ám!
Kb. 300 mérföld az út, Észak-Keletre, 15-ös út North, a többire nem emlékszem. Kb. fél óra után kezdődött a móka. Kigyulladt egy jelzőlámpa, hogy "traction control off"/"stabilitrak off", és a kocsi elkezdett veszettül rángatózni. Kívülről valószínűleg nagyon vicces volt, de belülről elég megrázó élmény. Mint amikor a régi hullámvasúton mész felfelé és sokszor megakadsz, csak sokkal rosszabb. Letértünk a Freeway-ről egy városba (talán Palmdale), hogy keressünk egy Enterprise autókölcsönzőt, és kicseréltessük a kocsit. De nem találtunk, úgyhogy elővettem a használati útmutatót, ahol aszonták, hogy nyomjak meg egy gombot, aztán kész. Megnyomtam, elmúlt, nagyon örültünk, mentünk tovább. 10 perc sem telt el, újra bekapcsolt a kikapcsolt. És akkor eltévedtünk. Kb. fél6-kor besötétedett, és onnantól esélytelen volt az egész. Senki nem látott semmit, se fény, se jelzőtáblák, se autók, se emberek, se házak, a sivatag közepén. Egy jó két órát elszórakoztunk azzal, hogy kergettük a fényeket a távolban, de természetesen egyikhez sem vezetett út. Néha belefutottam abba, hogy véget ért alattam az út, és a homokon ment a kocsi, olyankor gyorsan visszafordultunk.
Victorville-be akartunk eljutni, ott kell rácsatlakozni a 15-ösre. Szerintem végig körbe-körbe mentünk, mert a menyét elhagyta a menyét. Utólag nézve a térképen, ez mind valahol El Mirage és Adelanto környékén történt. Egyszer kilyukadtunk valami titkos atomkutató intézetnél, ami nagyon menő volt. Ordítva kérdeztem az őrt, merre van Victorville, még jó, hogy nem lőttek le! Aztán sajnos nem sikerült megfogadni, mert valami üres ipartelepre értünk, ami olyan volt, mint egy Ghost Town, az utak egyszer csak véget értek. Már a fényekben sem lehet bízni. Végre elkaptunk egy tévelygő geek-et, aki útbaigazított minket, és civilizációra találtunk. Bementünk egy Denny's-be, ahol újra útba igazítottak. Innentől már ment minden, mint a karikacsapás, éjjel negyed 11-re meg is érkeztünk a Rio nevű casino-hotelbe, Las Vegasba.
Persze ha lett volna a telefonomon net, és tudom használni a Google-t és a Google Mapset, akkor nincs ez az egész. De akkor mit írok ide? Elindultunk megérkeztünk?!
Emil ott Diamond vendég, úgyhogy kaptunk sütit meg jeges teát, és a kocsit valet parkolta le! A szobáink a 16. emeleten voltak (a 20-ból). Külön szobát kaptam, két franciaággyal, kanapé, magazinok, hajszárító! Fancy. A szoba egyik fala csupa üveg ablak. Rögtön mentünk vacsizni, fish&chips, aztán hajnali kettőig casino. Én csak néztem, three card poker, Emil craps (kocka), Elaine meg a nyerőgépeket szereti (amivel szerintem csak veszíteni lehet, bár Gus húga állítólag nyert 8000 dollárt egyszer).
Gus a kezembe nyomott egy százast, hogy játsszak. Imádom, szerintem ő a legjobb fej ember a világon. Szerintem az mindent elmond róla, hogy amióta kiköltöztek a gyereket, és van két üres hálószoba a házban, azóta azok sosem voltak üresek. Mindig befogad mindenkit. Az egyik barátjának mindkét fia volt itt 1-1 évre Magyarországról. Nem egyszerre. Itt fejezték be a gimit. Aztán most 1 hónapig itt lakott egy régi barátja (Emil), akit kirúgott a barátnője családja. Fantasztikus ember.
Nem játszottam. Másnap reggeli, almás-fahéjas palacsinta. Emil, Gus és Elaine is besegítettek, de még így sem sikerült eltüntetni. Reggeli után autós városnézés. Emilt kiraktunk a Cosmopolitannél, mert a múltkor ott sokat nyert, és mentünk tovább eltévedni. 3-4 kör után a városban sikerült megérkezni a célhoz, ami a Cosmopolitan mellett volt rögtön. Bellaggio, rengeteg ember, hatalmas karácsonyi falu feldíszítve, ajándékbolt, fancy épület. Gus vett nekem meg Geri-nek egy marha édes méhecske kari díszt. Rudy elfáradt, visszavittük Rio-ba, a kellő adag tévelygéssel, Elaine még menni akart, mentünk. Eltévedés, két-három kör, Paris - szemben a Bellaggio-val. Túl sok a sáv meg az átverés utcák, amik nem is igazi utcák. Nem szép dolog. Nagyon szép az épület, olyan belülről, mintha Párizs utcáin sétálnál. Itt sikerült megállni a Casino-ban is, elvesztettem az első 20 dollárt. Elaine 60-at. Elaine-ben még benne volt a bugi, de Gus elfáradt, úgyhogy visszamentünk a hotelbe.
Azt még nem írtam szerintem, hogy MINDENKI MINDENHOL elkérte a személyimet. Akkor is, ha csak álltam, és néztem. Akkor is, amikor Gus elküldött pénzt váltani. Első este külön fel kellett mennem a szobába (nem olyan egyszerű a 16 emelet még lifttel sem, amikor minden emeleten megáll a lift) az igazolványért. Aztán hívtak valami supervisor-t, aki hozott valami 300 oldalas könyvet, amiben benne voltak az összes ország elfogadható dokumentumai, fél órán át kereste Magyarországot, aztán hasonlított engem az igazolványhoz, igazolványt a könyvhöz, engem a könyvhöz, ki tudja még. Azért ezt eljátszani naponta 20-szor megméretteti az ember idegeit. Néhányan mondtak ilyeneket, hogy "take it as a compliment, once you will be happy for it", meg hogy "well, you have such a wonderful baby face". Kösz bazdmeg. Én ennek csak akkor örülnék, ha tényleg 18 éves lennék, nem csak annyinak néznék ki, köcsög!
Szóval. Visszamentünk a Rio-ba, mindenki a craps asztalhoz, ott már én is beszálltam 20 dollárral. Kell egy kis idő, mire megérti az ember, de én aztán imádok mindenfélét játszani! 210 dollárral jöttem el, visszaadtam Gus-nak a 100-ast. Elmentünk vacsorázni egy nagyon jó buffet-be. Borzalmas volt, mindent ki kellett próbálni, és nem nagyon tudtam utána felállni, de öregekkel még ez sem ciki! Ettem lazac meg steak, meg kagyló meg sushi meg rák meg gyümölcsöket meg salit meg grill zöldséget, meg fagyit, meg ittunk pezsgőt. Emil elfáradt, felment aludni, de nem emlékszik hogy jutott fel, és ez szerintem a pezsgő, mert nem annyira szenilis.
Kikönyörögtem, hogy menjünk vissza craps asztalhoz, ahol jól elvesztettem negyven dollárt. Gus nyert, éjfélkor felmentünk aludni. Természetesen nem bírtam ki, úgyhogy leslisszoltam. Emil azt mondta, éjfélkor kezdenek a jó játékosok. Mondjuk ő délelőtt is ezreket tud veszíteni. Mindkét oldalamon öreg öltönyös bácsik álltak, akik ezrekkel játszottak, és mindketten rengeteget nyertek. Az egyik 79 éves volt, 8 gyerekkel, 31 unokával, és 12 éves legidősebb dédunokával. A másik meg 73 éves volt, és nem volt egy ránca sem. Biztos a gambling teszi! Érdekes emberek voltak ott. Az öreg ázsiai milliomos nő a gyémántokkal, a 40-es hisztérika aki 5 Fuji vizet rendelt egyszerre és leordította a pincért, mert oda akarta neki adni, aztán egy cuki feka nő a lányával, akinek külön mozdulatsora volt a kockadobásra.
40 dollárt raktam a dologba. Lassan, de biztosan. Csak türelmesnek kell lenni, és nem kockáztatni túl nagyot. A bácsik kiakadtak, hogy miért nem fogadok számokra. Annyira, hogy az egyik adott nekem 100 dollárt, és megmondta, hova rakjam őket. Természetesen elvesztettem, de a gesztus példaértékű. Tudni kell, hogy (legalábbis az amerikaiaknál), minnél gazdagabb egy ember, annál jobban szereti a pénzét, ragaszkodik hozzá, és annál nehezebben engedi ki a kezei közül. Mondta is nekem, hogy hát ő még ilyet sose csinált. Lehet, hogy miattam fog mennybe kerülni!
400 dollárral távoztam. 3 óra alvás után 8-kor már a kocsiban ültünk. Én vezettem. Ja, közben másik kocsink volt, Gus még péntek este elintézte telefonon, hogy cseréljék ki. Ugyanazt csinálta. Traction control off. De legalább csak 85 mph fölött, úgyhogy lehetett vele menni. Arra jutottunk, hogy ez beállítás a bérelt autóknál, hogy ne száguldjunk. És ha mégis bekapcsolt, a motor leállításával és újraindításával meg lehetett oldani. Mivel most nappal volt és lehetett látni dolgokat, elég sima utunk volt. Megálltunk reggelizni egy Peggy Sue nevű diner-ben (mint a dal), ami már az 50-es évek óta ott (hol?) van. Gombás-sajtos omlett krumplival meg toast jellyvel. Imádom, hogy az amerikaiak egyrészt mindenhez esznek krumplit teljesen random, másrészt reggelinél mindig keverik az édesek a sóssal. Kolbász, rántotta, eperlekváros kenyér. Du. 2-re vissza is értünk Rudy-ékhoz.
Már a Freeway-en voltunk Rudyéktól haza, amikor Emil észrevette, hogy a csomagtartó nyitva van. És ez az az SUV típusú. Én szedtem ki a bőröndöket, felvittem nekik a házba, ők meg a csomagtartó alatt beszélgettek, aztán nem csukódott be. Megálltam, kiugrottam, természetesen csak az én bőröndöm hiányzott. Szerencsére az útlevelem, a pénztárcám és a telefonom nálam volt, úgyhogy semmi pótolhatatlan nem veszett el, csak a fényképezőgépem, a töltőim, a fogkefém, pizsamám, a gyógyszereim, a fürdőszoba-cuccaim. Azért jó ideges lettem, és bunkó. Valószínűleg a 3 óra alvás és 6 óra vezetés is közrejátszott, de ilyenkor hajlamos vagyok a világot hibáztatni, és ezt másokon kiélni. Nem szép. Visszamentünk, semmi.
Már éppen kezdtem feladni a dolgot, és rájöttem, hogy nem szabad ennyire ragaszkodni a tárgyakhoz, ez a lecke. És ráadásul light-os leckét kaptam. Már nem is hiányoztak a dolgok. És akkor egyszer csak kaptam egy sms-t, hogy "Found a backpack with an AT&T bill with this number. Tried calling but no answer. Turned it into the Simi Valley Police Department." Másnap reggel mentünk érte, minden megvolt maradéktalanul. Elkértem az illető nevét és címét, és egy köszönőlevéllel küldtem neki 100 dollárt, mert ő tudja, hogy odafigyelni, megállni, és energiát és időt szánni egy idegen dolgára többet ér, mint bármilyen pénz. És azt hiszem, ezért nyertem ezt a pénzt. Hogy odaadjam Neki.
Az élet kiszámíthatatlan, teli van meglepetésekkel. De minden (MINDEN) okkal történik, és a Te érdekedben. Ahogy ezt elfogadod, nem küzdesz ellene, és odafigyelsz a jelekre, nem történhet Veled rossz. Hiszen nincs más, csak tiszta szeretet. A szeretet nem mérges, nem büntet, nem kell tőle félni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése