Azt szeretem benned,hogy mindig vidám vagy, hatalmas a mosolyod és megnyugtató, és amikor rám mosolyogsz,nem érdekel, mi történt velem előtte, mindig mosolygásra késztet. A vidámságod,és életerőd szerettem meg, ez az, ami rögtön megtetszett benned,hogy Te voltál az osztály bolondja,mindenki mindig rajtad röhögött. Én is. Melletted egy olyan ember lettem, akit azelőtt nem is ismertem, és nem is gondoltam,hogy lehetek; egy sokkal boldogabb,vidámabb, és jobb ember, megtanultam jobban szeretni,és többet mosolygok a világra,és másokra. Mindig felvidítasz,és amire mindig emlékezni fogok,az a mosolyod. És mindig azt remélem,minden nap,hogy hazamegyek,belépek az ajtón,és az első,amit megláthatok,a bolond kis mosolyod. Aztán pedig hallgathatom a marhaságaidat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése