A tengerben az rémisztette meg a legjobban,hogy az egyetlen dolog,ami közte és a mélyén élő szörnyűségek között a víz. Persze azt tudta,hogy logikusan nézve az egyetlen dolog, ami közte,és mondjuk a kleccsi dzsungel emberevő tigrisei között van,az a távolság, de az nem ugyanaz. A tigrisek nem emelkednek fel a jeges mélységekből tűhegyes fogakkal teli szájjal... (Terry Pratchett: Egyenjogú rítusok)
Ugyanezt érzem. Imádom a tengert,a leggyönyörűbb és legsimogatóbb dolog a világon,megnyugtat az illata,a hangja, az érintése, simogatása,amikor benne vagyok,a látványa,amikor rásüt a Nap,és főleg Naplementekor, nincs jobb érzés,mint beúszni messzire,és érezni,hogy körülvesz valami hatalmas,erős, a legerősebb energia a Földön, körülölel,és Te szinte a része vagy. De ott van ez a másik dolog. Az alja,minél lejjebb mész,annál hidegebb,és sötétebb. Hideg és sötét. És mi,emberek,apró gondolkodó lények,nem ismerjük a felét sem. Próbálkozunk,kutatunk,de a tenger sokkal hatalmasabb erő nálunk,és képtelenek vagyunk lemenni a legsötétebb mélységekbe. Néha találunk pár partra vetett különleges csontvázat,amilyet még soha senki nem látott azelőtt,és akkor két féle tippünk szokott lenni: a) őskori lény fosszíliái, b) felfedeztünk egy új fajt. De ki tudja,hány van még ott lent. Ezen kívül a cápák. Nem a fogaik. A szemük. Az a sötét kis gomb,ami olyan sötét,amilyen sötét a pokol lehet,nincs benne értelem,csak éhség,és gonoszság. Sunyi,gonosz,éhes és buta. Az agyuk eszméletlen kicsi,a gyorsaságuk eszméletlen kiváló, a szemük eszméletlen gonosz. És mivel a tenger sötét,te nem látod,mi közelít alulról feléd. Elfutni nem tudsz. Ez tenger. A kígyóktól cseppet sem félek. Sem a tigrisektől, skorpióktól, vagy egyéb halálos vadaktól. Persze előlük sem lenne esélyem elfutni,de legalább megpróbálnám,főleg,hogy tudatában lennék a dolognak. Leharapott lábbal a tudatára ébredni ezeknek,az nem hangzik túl jól. Nem tudom igazából,miért,de az egyetlen állat,amitől rettegek,a cápa. A tenger mélye. A fok a nyakamban a kabalám, nem tűnik ijesztőnek,hátha egyszer még őket is megszeretem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése